0. Szösz (Próbakör)

Sziasztok!

Itt is lenne az első nyertes fanfiction. A 4-6 oldal limitet sikerült megdupláznom, úgy hogy szerintem nem is erőltetem ezt az írjunk röviden dolgot. Fogadjátok sok szeretettel, és kritikával ne kíméljetek. Jövőhéten újabb játék! :)

Szereplők: NevraxEzarel illetve egy minimális MiikoxLeiftan
Műfaj: Paródia
5 szó/kifejezés: Cross-dress,  esküvő,  csattanás (az ara lebukik,  mert valójában férfi), torta repül az arcba


Az ifjú vámpír három lelkes menet után döntött úgy, hogy ideje zuhanyozni menni. A vendégét kitessékelte, persze előtte még alaposan meg is csodálta a formás idomokat, majd felnyomva magát, átsétált a szobájából nyíló fürdőbe. Lecsutakolta magát, hogy a szex minden utóhatása lekerüljön róla, majd elkezdett öltözni. Nem szeretett kiöltözni, és nem is volt hajlandó. Férre lökte a szülei által jóváhagyott ruhákat, helyettük, egy kényelmesebb fekete nadrágba bújt, egy világos, még elegánsnak is mondható felsőbe, és egy szintén fekete mellénybe. Már ezzel is jóval túllőtt magán.

Még bő három óra volt a leendő asszonya érkezéséig, és ahogy teltek a percek, úgy lett egyre idegesebb. Lassan öt perce méregette magát a tükörben, mikor az ajtó felől kopogás hallatszódott.

- Gyere - szólt ki a másiknak, aki az engedélyt hallva, azonnal lenyomta a kilincset, és bent is termett.

Nevra a tükörből kísérte figyelemmel a szőke férfi minden mozdulatát. Alig pár méterrel arrébb állt meg tőle, miközben a karjait összefonta a mellkasa előtt. Nem volt sem gúny, sem sajnálat a tekintetében, talán egy picit még büszke is volt a vámpírra. Az ismeretlen lány, akár meg is nevelhette a kezelhetetlen férfit, senki sem tudhatta előre, hogy mi lesz ennek a vége.

- Szerinted milyen gyerekeink lesznek? Félig elf, félig vámpír? Erre van egyáltalán valamilyen kifejezés? - a vérszívó zavart nevetése pillanatok alatt betöltötte a szoba üres csendjét, pedig egyáltalán nem volt harsány.

- Van, ami sosem változik. - sóhajtotta a másik, majd közelebb lépve előre nyúlt, hogy megszorítsa barátja vállát. - Ne csinálj semmi baromságot. Ne ugorj rá egyből, ha nem akarja, a gyerek kérdés pedig várhat. Legalább most az egyszer próbáld meg eljátszani a figyelmes lovagot.

A vérszívó felhorkant, miközben vidám pöttyök jelentek meg a szürke íriszeiben. Ártatlanul felhúzta a szemöldökét, ami hihetőnek is tűnt volna, ha nem ismerte volna annyira, hogy tudja, ilyenkor mindig elsüt egy piszkos viccet.

- Szóval... - kezdett bele, mire a szőke a konkrét kérdés előtt szemforgatással reagált. Majdnem egymagasak voltak, így pontosan látták mi megy végbe a másik arcán. - tényleg szűzikének nevelik a távoli vidékek hercegnőit? Ha még egyáltalán az! Lányokat könnyű csábítani, és én is hamarabb benne vagyok, minthogy a bugyi földet érne.

- Ha mindenhez így állsz, nem is csodàlom, hogy még nem is volt rendes kapcsolatod - dünnyögte egy sóhajtás kíséretében, de azért megmosolyogtatta a másik naívsága.

- Mondja ezt az, akinek évekbe telt szerelmet vallania Miikonak. Nem tagadom, néha tényleg ijesztő, de ő is csak nőből van, nem nagy titok benedvesíteni- megbökte a könyökével a mellette álló mellkasát, miközben a tekintete továbbra is a tükröt pásztázta.

Hirtelen komorult el az arca, ahogy újból végig nézett magán. Pár óra alatt éveket öregedett, nem szokott ennyire kimért és aggodalmaskodó lenni. Tulajdonképpen jobban szeretett vigyorogni és idegesítő perverz vicceket mesélni. Na az tényleg ő volt.

- Szerelmi tanácsokért sem hozzád fogok fordulni. - egy beletörődő sóhajjal nyugtázta, hogy a másikat egy valamire való nőcske se fogja ráncba szedni. Nevra egy pofátlan csődör marad élete végéig.

- Minden nő szívéhez a lyukon vezet az út! Ezt minden tisztességes férfi tudja. - egy huncut mosolyt és némi szemöldök emelgetést is hozzá tett az összképhez.

- Nem akarom kétségbe vonni a férfiasságod, de sosem voltál tisztességes. - Leiftan mindig törekedett az őszinteségre, amit a vámpír mellett tökélyre fejlesztett. Ő volt az egyetlen, akinek tudomásul is vette a véleményét, pedig alapjáraton hadilábon állt a kritikákkal.

- Már kezdtem azt hinni, bizonygatnom kell, hogy pasi vagyok. Férfiaknak még nem toltam le a nadrágom. -  a mellette álló zavartan fordította el a fejét. Nem azért, mert tetszett neki a gondolata, hogy meztelenül lássa a barátját, hanem, mert vészesen közel került ahhoz, hogy behúzzon neki egyet.

- Csak próbáld meg, aztán garantálom, hogy nem te leszel az alfahím a környéken. - csak ennyit tudott hozzáfűzni.

- Ettől a felemelő címtől órák óta
megfosztottak. - nyögte a vámpír őszinte csalódottsággal.


 A kastély udvar hatalmas volt, nagyobb is, mint azt az ifjú ara képzelte. Őszinte csodálattal itta magába a látványt, a hatalmas parkszerűen kialakított felvezető utat, ami egészen a lépcsőkig vezetett. Rengeteget hallott eldarya mennyei szépségéről, de mindez felül múlta a várakozásait. Talán még sem lesz itt olyan rossz helye, amíg két lábbal ki nem rúgják innen. Két hím aligha fog megférni egymás mellett, tulajdonképpen nem is rajta múlt.

Miiko egy apró mosolyt küldött felé, jelezvén, hogy nincs semmi, ami miatt aggódnia kellene. A kocsi lefékezett, ő pedig ösztönösen a fátyláért nyúlt. Volt náluk egy szokás, miszerint a leendő férj addig nem láthatja az ara arcát, míg vége nincs a ceremóniának.Nem mintha rejtegetnie kellett volna a sajátját, nem volt csúnya. A  sok felesleges festékkel lágyítani akarták a vonásait, nem eltűntetni azokat, és ettől még jobban hasonlított a halott testvérére. Gyűlölt is tükörbe nézni, pedig azelőtt nagyon szeretett mindent, ami ő volt, és nem Zora. És hányszor megesett, hogy helyet cseréltek egy-egy vicc miatt. Hiányzott is neki az akkori felszabadultság, miközben most, rab volt a saját testében.

Egy férfi sietett az ajtóhoz, hogy kinyissa neki, és lesegítse őket a hintóról. A sötét hajú szemei megvillantak, hogy a másikat fürkészte, így az elfnek hamar leesett, hogy bizony ő lenne az, aki elrabolta a nő szívét.

Magas volt, és kifejezetten jóképű. A keze megremegett, ahogy a férfi kezébe csúsztatta a sajátját, majd lehajtva a fejét, óvatos léptekkel lemászott a három lépcsőfokon. Elrebegett egy köszönömöt, majd zavartan elfordult, mikor Miiko a nyakába vetette magát. Amíg a páros egymáson csüngött, szemügyre vette a kastélyt. Tényleg nagyobb volt,mint várta, és sokkolta díszesebb is. A gyomra görcsbe rándult, és erre a ráerőszakolt fűző sem segített. Vacilált, hogy engedjen-e a gravitációnak, de mikor a szülei kocsija is megérkezett, már késő volt.

Miután kiszálltak, együtt felsétáltak a hosszű lépcsősoron egyenesen az aulába, ahol már vártak rájuk. A szülők régi ismerősként üdvözölték a másikat, miközben ő, és egy számára ismeretlen férfi ácsorgott zavartan a körön kívül.

Lopva felé pillantott, és meg kellett hagynia, annyira nem is volt vészes. Rengeteg pletykát hallott róla, és azokat a külseje mind alá is támasztotta: egy harc során megsebesült szem, amit eltakart, egy látványos test, és egy sokat ígérő szempár. Ha minden jól is alakulna, vajon mennyit kellene fizetnie, hogy meg is érintse?

A lelkes és hosszasan elhúzódó üdvözlés után a leendő apósa lépett elé, és megfogva a kezét, csókot lehelt rá. Akarata ellenére is elvörösödött, ez volt az egyik olyan szokás, amihez sose tudott volna hozzászokni.

- Hercegnő, isten hozott. Alig vártuk, hogy megérkezz. - szeretetteljesen nézett rá, és a kedves mosoly az arcán is nyugalmat sugárzott.

Vajon, akkor is így nézne rà, ha kiderülne, hogy valójában herceg?

- Magad nevében beszélj - a férfi, akiben leendő urát gondolta, végre hangot adott, nem abban a stílusban, amit várt.

Egy jó pont oda. Legalább nem kell jópofiznia vele, hamár kettesben maradnak. Még is ki lenne lelkes, ha egy idegennel kéne leélnie az életét?

- Fiam, mondtál valamit? - a leendő após csak egy pillanatra fordította a vámpír felé a  fejét, de azonnal vissza is tért hozzá. Mintha bármi izgalmas lenne rajta.

- Dehogy! Meg sem szólaltam. -
tiltakozott azonnal Nevra.

- Reméltem is.- ezernyi ígéret volt ebben a két szóban, amibe jobb bele sem menni. Ezarel tartott tőle, vajon mit is találna.

- Nekem kéne hálálkodnom, amiért ilyen gyönyörű helyre jöhettem. - mosolygott kedvesen az előtte álló férfira, majd a feleségére nézett, aki volt olyan gyönyörű, mint a saját édesanyja.

- Hamarosan ez lesz az otthonod, nyugodtan körül is nézhetsz. A fiam szívesen körbe is vezet.- ajánlotta egyből a nő, mire mindkét említett megfeszült. Fel lehet egyáltalán erre készülni? Na, de ilyen hamar?

- Gondolom nincs beleszólásom.- próbàlkozott be a férfi, de nem is nagyon várt választ .

- Pontosan, jól sejtetted. - adta meg a végső löketet az apja.

- Ugyan, miattam igazán nem kell ez a felhajtás, majd Miiko körbe vezet.- segítség kérően a lányra pillantott, akinek, mintha sürgős dolga lenne, egy bocsánat kérést követően, eliszkolt a barátjával.

Oké, akkor egyedül is megoldja valahogy. Még is mi baja származhatna abból, ha egymaga vág neki? Eltéved, beleesik egy mély gödörbe, és nyakát töri? Legalább egy kínos szituációval kevesebb lenne.

- Ne szabadkozz, hercegnő. Ez a ti napotok, ismerkedjetek meg egy kicsit. - az édesanyja megszorította a vállát, és meg is noszogatta, sétáljon csak el az idegen férfival, aki nem igazán a tisztességéről híres.

A következő lehetőség, hogy szándékosan löki bele a verembe, majd utána ugrik, megerőszakolja, és csak aztàn töri el a nyakát. Ettől sem lett lelkesebb.

- Ezt talán évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni. - újabb megjegyzés vőlegénye részéről, amivel egyet kellett értenie. Volt egy része, ami tartott tőle, viszont egy màsik kezdte megkedvelni.

- Nevra! - a fővàmpír kezdte elveszíteni  fejét. Hangját megemelte, tekintete hadat üzent, amit a fia ki is állt.

- Nyugodjon meg édesapám, még elviszi egy szívroham. - tettetett aggodalommal a mellkasához kapott, mikor újabb szúrós pillantásokat kapott -  Jól van, már megyünk is. - Ezarelhez sétált, majd a legszebb mosolyával a karját nyújtotta felé.- Hercegnő?


Eleinte csöndben sétáltak egymás mellett, ami Nevrát kezdte feszélyezni. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, így szokatlan módon, hogy ne legyen kínosabb, inkább bemutatkozott, és mindenféle apróságról kérdezgette a másikat. Tudta, hogy ettől egyikőjüknek sem lesz könnyebb, valami oknál fogva mégis felengdtek, ahogy egyre távolabb kerültek a szülői szemektől. Végül a hintóból látott tónál álltak meg, ami annyira megtetszett a lánynak. Zora, mint kiderült, így hívják, szónélkül lehuppant a fűbe, majd megpaskolva maga mellett a földet, szólt a férfinak, hogy csatlakozzon hozzá.

- Ha nem leszek tolakodó, minek az a fátyol? - már egy ideje meg akarta kérdezni, csak aggasztotta a válasz, amit erre kaphat.

- Tudod, valójában egy ragyás, kopaszodó, ferde orrú, kapafogú vad leány vagyok. Nem akarod látni, mi van alatta. - válaszolt szemtelenül a lány, szigorúan előre nézve, minden jókedv ellenére is.

-Most viccelsz, vagy komolyan gondoltad? - nem erre számított, és nagyon remélte, hogy semmi nem igaz belőle.

Az utóbbi időben , és úgy az eddigi élete során, sosem csalódott még ilyen kellemeset. Bele se gondolt abba, hogy a lányok akár beszélgetésre is alkalmasak lehetnek  szexen kívül.Most pedig mindent tudni akart.

- Rólad pedig azt állították, hogy egy dagadt, fél lábú, beszéd hibás , törpe vagy, kis farokkal. - a lány egy gyors pillantást vetett a másik döbbent arcára, ami nevetésre késztette. - Oké, az utolsó részt nem tudom bizonyítani.

- Te biztos csaj vagy?- még sosem jött zavarba egy lánytól sem, de most kifejezetten égett a füle.

- Miért, talán bajod van a plussz csomaggal? - kicsit széjjelebb nyitotta a combjait, mint illő lett volna egy hölgyhöz, ami a vámpír tekintetét sem kerülte el.

A férfi nagyot nyelt, és viszketett a
tenyere, hogy meggyőződjen arról, hogy mi is rejtőzik a bugyija alatt. Mivel a gondolatai pillanatok alatt túl szaladtak, inkább megrázta magát, és minden figyelmét a tóra szegezte. Egy kacsa család épp akkor úszott el előttük.

- Ezt nem kellene. - suttogta inkább magának, mint a leendő asszonyának.

- Hah - sóhajtott fel Ezarel, majd úgy
döntött nem kínozza tovább a másikat - Ez egy családi hagyomány. A férj jelölt a ceremónia végéig nem láthatja az ara arcát, különben az egész házasságot balszerencse fogja kísérni.

- El vagy átkozva? - fakadt ki a sötét hajú, mire a másik felnevetett.

- Ha tudnád, mennyire!


Az utolsó óra is hamar elszállt. Ezarel idegesen ácsorgott a tükör előtt, és hiába mondogatta, hogy ez a helyes, gyakorlatilag ellent mondott mindannak, amiben hitt. Hazudott, játszott, színlelt, és a legrosszabb, hiába akarta elhitetni magával, hogy csak egy nyamvadt háborút akar ezzel elkerülni, egy része igen is vágyott egy normális kapcsolatra, hamár a szülei megfosztották ettől. Kellemesen csalódott a vámpírban is, pedig túl nagy elvárásai nem voltak, most még sem akaródzott kimenni innen. Gyűlölte magát, ahogy a családját is. Igaz, más körülmények között hozzá se szólt
volna a férfi.

A szolgáló lány, akit a felöltöztetésével bízak meg, éppen az utolsó csatot tűzte a kontyába, hogy az biztos megmaradjon az este folyamán. Két tincs keretezte az arcát, a frufruját hátra fésülték, és egy apró tiarával díszítették. Sminkből csak minimálisat kentek fel neki, mert így is háromszor mosatta le magáról. Ha már szembe kell néznie a férjével, akkor azt úgy tegye, hogy nincs elmaszkírozva az arca. Lássa meg benne azt, akit annyira próbálnak elrejteni a szülei, azt, aki valójában ő.
A ruhát teljes egészében csipke borította. A váll résznél fedetlen maradt, viszont a felső egészen a nyakáig futott. A mellben sem volt kirívó, egyedül a szoknya rész rövidsége zavarta. Elől combközépig ért, míg hátul hosszú uszályban végződött. Apró kék és lila virágokat tűztek bele, hogy színesítsék a tört fehér ruhát, és megfelelően illesztkedjen a díszítéshez is. Remegett a keze, a csokrot is alig bírta megtartani. Levegő alig jutott a tüdejébe, kivételesen hálát adott volna egy ájulásért.


A ceremónia hamar lezajlott. A pap is elmondta azt a sok felesleges monológot, amit ilyenkor szokás előadni, azután az eskü tétel,  a gyűrűk, majd a csók következett. Nevrának az egészből annyi maradt meg, hogy hátra hajtotta a fátylat, és köpni-nyelni nem tudott a rászegeződő, ártatlan tűrkíz szemektől. Teljesen megbabonázta a látvány. Olyannyira életképtelenné vált, hogy a papnak kellett megfogni a fejét, és Ezarel arcához tolni, különben sosem pecsételik meg a nászt.

Még utána se nagyon tudott mit kezdeni magával, annyira nem tudott betelni vele. A közös tánc alatt is csak bámult ki a fejéből, miközben a keze többször is életre kelt, és olyan helyeken simogatták meg az ifjú asszonykát, hogy az zavarában többször is megtaposat a vámpírt. Azután mindenki táncolt mindenkivel, felszolgálták a finomabbnál-finomabb ételeket, beszélgettek, nevetgéltek, míg be nem hozták a tortát.

Maga a sütemény nem volt nagy, hiszen elég elenyésző volt a létszám. A kis szépség tetején ott díszelgett a marcipán másuk, amin valahogy boldogabbak tűntek. Zavartan keresték a másik tekintetét, miközben az a pár ember, akik jelen voltak, noszogatni nem kezdték őket, hogy mennyenek, és vágják fel. Közösen.

Ezarel mozdult először, Nevra pedig követte. A lány belekarolt, és úgy sétáltak a középen elhelyezett édesség felé. A torta mellett tányérok, és egy nagyobb kés is helyet foglalt, de a vámpírt nem nagyon kötötte le. A kezét a lány derekáról lejjebb csúsztatta, és rászorított az anyagra, amit az elf, egyáltalán nem díjazott. Igazságszerint nem ilyen reakcióra számított a másik részéről. Nem tartott kifejezetten csinosnak magát, de úgy tűnt, Nevra nem tud betelni vele, és ezt nem is rejtette véka alá, pláne nem az esti szándékait.

Megragadta a kést, utána a kezét a férfiéra csúsztatta, akit végre sikerült kizökkentenie, majd együtt belemélyesztették az omlós, habos tésztába. Mikor felszeletelték és mindenki a helyén ülve fogyasztotta, csak ők nem, akkor a sajátjukat férre tette, a maradékot pedig maga elé húzta, hogy a kezeivel kivéve egyet a másik bamba arcába nyomja.

Volt is döbbenet rendesen, főleg a férj részéről. Nem értette mi történik, csak mikor egy újabb adagot kapott az arcába. Tekintete a kuncogó lányra tévedt, és nem telt el egy perc sem, mikor magához rántotta az immár sikítozó, és kapálozó asszonyt, és ahogy volt, a fejét belenyomta a maradékba.

A szülők egy kicsit felengedtek, ahogy a viháncoló párt figyelték, talán, képesek lesznek valami újat alkotni, együtt. Mert a házasságnak ez volt az egyik alappillére; nincs én vagy te, hanem mi. Együtt talán megoldják ezt a furcsa házasságot is.

Ahogy kijátszották magukat a tortával, mind a ketten elindultak, hogy rendbe szedjék magukat. Legalább a kényelmetlen ruháktól is szabadulhattak egy időre. Mikor visszatértek, jóval nyugodtabban, ők is elfogyasztották a saját szeletüket, majd Nevra újabb táncba hívta a feleségét. Egyikük sem szólt, csak élvezték azt a néma nyugalmat, amit az a pár perc okozott.

Egy idő után az elf kezdett fáradni, ezért bocsánatot kérve, az italos pulthoz sétált. Muszáj volt kifújnia magàt, különben besokall, és eljár a szája. Kezdett visszatérni a bűntudata, amiért játszik a férfival, közben rettegett, hogy vége is szakad az idilli hangulatnak. Egy darabig még élvezni akarta, amit kapott.

- Minden rendben? - lépett hozzá a korábban is látott szőke férfi. Aggódva mustrálta a lányt, nem volt túl jó színben.

- Persze, mi baj lehetne? - kérdezett vissz egy horkantás után. - Hozzá mentem egy perverzhez, akit alig néhány órája ismerek. Szebb nem is lehetne a nap.

- Ha csak ez a baj, beszélhetek vele.- kedvesen elmosolyodott, semmiképp sem akarta elijeszteni.

- Nem, nem ő  baj. Ez az egész szituáció abszurd, nem is kellene itt lennem. - nyílt ki a bicska, csak az volt a kérdés, hogy kiben is fog landolni.

Ezarel keze remegett, mint a mai nap folyamán állandóan, így a szőke hajú kivette a kezéből a poharat, és segített kitölteni neki az  italt.

Háttal álltak a többieknek, és kellően lehalkították a hangjukat, hogy senki más ne hallja őket. Leiftan érezte, hogy valami bántja a másikat, és emiatt szeretett volna neki segíteni. Remélte, hogy a vámpír nem csinált semmi ostobaságot.

- Te vagy a hercegnő, nem?- kérdezett vissza, de nem gondolta komolyan. A lány reakciója viszont megdöbbentette.

A tekintete megváltozott, és a szája széles is megrándult, mintha a lényébe taposott volna.

- Még csak fogalmatok sincs az egészről. Egy olcsó színdarab bábui vagytok, és még csak észre sem veszitek.- magyaràzta, de inkább csak magának, ha jártatja a száját, meg fogják büntetni.

- Kifejthetnéd bővebben is. Nem egészen értelek.

- Mint mondtam, nem kellene itt lennem. - ismételte önmagát, miközben belekortyolt az italába.

- Pedig a szüleid igazán büszkék rád. - egy pillanatra hátrasandított, és végig mérte a két család tagjait. Jobban nem is hasonlíthattak volna.

Pár perc néma csend telepedett rájuk. Nehéz lett volna megmondani, melyikük viaskodott jobban a gondolataival. Leiftan kéredezni akart, Ezarel vallani.

- Férfi vagyok. - nyögte be hirtelen, ami miatt hatalmas kő is esett le a szívén. Megtette.

- Igen, persze, hogy az vagy... Várj, mit mondtál? - hirtelen nem is kapcsolt, és csak utólag jutottak el a szavak a fülébe. Nem volt benne biztos, hogy jól értette.

- Jól hallottad. - bólintott rá a lány - Vajon az uram is ilyen lelkesen fogadja majd a farkam? Biztos imádni fog érte.

- De hiszen láttunk felnőni. - kezdett magyarázkodásba, hiszen a szemük előtt cseperedett fel.

- Az ikremet. Pontosabban a halott ikremet. - a válasz megdöbbentette a férfit. Erre tényleg nem számított.- Ne nézz így, mindig is ketten voltunk, csak én jobban szerettem a háttérben maradni.

- Mi történt? - a hangja egy pillanatra megbicsaklott. Biztos tudni akarta?

Gyorsan körbe lesett, hogy biztosan ketten vannak-e, és nem hallgatózik senki. Ez a beszélgetés nem tartozott másra, ha mégis kiderül, mert ki fog derülni, botrány lesz.

- Széttépte egy vad kecske. Mindig is naívan állt hozzá az állatokhoz. Anyàék óva intették a karámtól, de nem lehetett neki parancsolni. Bemászott... És a kecske megtámadta. - még felfogni sem volt ideje a másiknak, mikor az immáron férfiasszony, folytatta a mondókáját - Gyorsan túltették magukat rajta, így hamar kiokítottak a női etikettből. - lazán megvont a vállát, mintha olyan természetes volna ez. - Komolyan, sose vegyél fel bugyit, mert baromi kényelmetlen és nem is férek el benne rendesen, a fűző gyakorlatilag kiszorítja belőlem az oxigént, és a kedvencem a rám szíjazott műmell. Koránt sem élvezetes, ha a bőrödbe vág.

- Ezt most meg kell emésztenem. - kitágult pupillákkal bámult bele a poharába. Ebből tényleg botrány lesz.

- Nem fog menni, öt éve próbálkozok vele. Mikor anyámék előálltak ezzel az ötlettel, egyből a kecskéhez futottam, hátha kezelésbe vesz engem is. Aztán kiderült, hogy ő más jellegű gyógyírral akart szolgálni. - felnevetett az abszurd emléken, még sosem ijedt meg annyira, mint akkor. -  Nem szerette a női nemet. - tette még hozzá.

- Nevra ki fog akadni, ha megtudja. - a férfi az említettre pillantott, aki a korábbi hangulatához képest, jóval oldottabban viselkedett.

- Egy kicsit sajnálom érte. Lehet akármilyen élvezet hajhász, attól még jó ember. Vámpír. - javította ki magát gyorsan - Remélem nem szakítja fel a torkomat az éles fogaival. Kellemetlen lenne íly módon tönkre tenni ezt  a szép ruhát.

- Tudok valamiben segíteni? - kérdezte tétován, bár maga sem gondolta végig, hogyan és miben.

- Köszönöm, hogy meghallgattál. - mosolygott rá a hercegnőnek öltözött fiú, majd hátat fordítva, elindult az ifjú férje irányába.


Kérdéses volt, hogy Nevra vagy Ezarel volt idegesebb a rájuk váró éjszaka miatt. Ők is tudták, hogy a házas élet elkezdéséhez el kell hálniuk az estét, különben nem lesz igazi, de egyikük sem tudott megmozdulni. A vámpír szimplán nem tudta mit kezdjen egy szűzzel, az elf pedig rettegett, hogy kiderül a titka, ami így is a küszöbön állt.

A fekete hajú ellökte magát a faltól, mire a másik ijedten rezzent össze. Olyan volt, mint egy kóbor kiscica azzal az aggodalommal átitatott tekintetével, emiatt csak egy beletörődő sóhaj hagyta el a száját. Muszáj volt a talpára állnia, különben itt öregednek meg.

Tett még két lépést felé, majd amikor úgy látta, hogy nincs több remegés és ajak rágcsálás, ami kifejezetten szexi volt a számára, egészen közel merészkedett hozzá, és elé guggolt. Megfogta mind a két kezét, és egy-egy csókot lehelt a tenyerébe. Ezarel megborzongott, a férfi pedig pont ilyen reakcióra számított.

- Óvatos leszek - egy bátorító mosolyt küldött felé, majd közelebb hajolva, megcsókolta újdonsült feleségét.

Az elf felnyögött, és el akarta tolni magától, de ebből a hadakozásból is az lett, hogy Nevra lenyomta az ágyra, ő pedig alulra került. Nem tetszett ez neki, ezért fordított az álláson, és ő kerekedett felül.

- El kell mondanom valamit - hadarta egy szuszra, miközben elhelyezkedett a férfi ágyékán.

- Nem várhatna? - dohogott frusztráltan a vámpír, miközben végig simított a másik combján, feltűrve a ruhája alját.
Ezarel a kezére fogott, mielőtt beszélni kezdett.

- Ezek után, aligha akarsz majd - suttogta, miközben összeszorított pillákkal a lába közé engedte őt.

Nevra nem értette mi folyik, míg ki nem tapintott valami nem oda illőt. Úgy dobta le magáról a másikat, mintha egy zsák krumpli lenne, és az ablakhoz hátrált, ami természetesen nyitva volt.

- Mi a fasz... - nyögött fel, miközben a tekintete a keze és a felesége között cikázott.

- Ahogy mondod. Nem vagyok lány - az arca még mindig égett, és a hàta is fájt a zuhanástól.

- Éreztem, cseszd meg! - kelt ki magából a vámpír. Nem erre számított, nagyon nem.

Ezarel feltápászkodott, leporolta magát, majd közelebb merészkedett, mikor a férfi ráüvöltött, hogy maradjon a helyén, közben egészen közel húzódott az ablakhoz.

- Nevra, gyere vissza, kérlek... - félt, hogy kiborul a másik, ha nem csinál valamit.

- Menny innen! Ne gyere közelebb - még mutogatott is hozzá, de arra nem volt felkészülve, hogy a nagy hadonászással kibillen az egyensúlyából. Még idejében megkapaszkodott a függönyben.

- Komolyan, meg tudom magya...- azzal a lendülettel kivágódott az ajtó, és Leiftan ugrott be rajta.

- Kiabálást hallottam. Minden rendben van?

Az elf csak egy pillanatra vette le a szemét a másikról, mikor egy szakadó hang ütötte meg a fülét. A másik férfi hirtelen megjelenéséből adódóan a vámpír rántott egyet az anyagon, ami ellenkezés nélkül megadta magát, így Nevra kapaszkodó híjján, kibukfencezett az ablakon. Egy éles kiálltás és egy hatalmas csattanás rázta meg a kastélyt.

Azonnal a párkányhoz rohantak, és onnan szemlélték a mozdulatlanul heverő testet.

- Ha tudtam volna, hogy a farkam gyilkos szándékú, akkor hagytam volna, hogy magától jöjjön rá.